Rosaria & Raymundo ~epilógus
Átlagosan indult az a Bizonyos nap is, mint bármely másik. Az órák egyhangúak, a szünetek eseménymentesek. Az angol órát követően, Ravennel a gimnázium felé vettük az irányt, mivel informatika óra következett. Álmatagon baktattunk fel a lépcsőn egészen a harmadik emeletre, ahol befordultunk a gimnáziumba vezető átjáróba. Újabb lépcsők következtek, s végül oda is értünk a terem elé, ahol a számítástechnika órák általában lezajlanak. Leraktuk tolltartónkat a terem előtt található radiátor szerkezetre, s egy rövid kérdés-válasz szerkezetű párbeszéd lezajlása után az illemhelység felé indultunk. Nem részletezném az ezt követő eseménysorozatot, hiszen - remélhetően - mindenki ismeri az emberi társadalomban kialakult fölösleges folyadék, másnéven vizelet kiürítésének műveletét. Mikor már a kézmosásnál tartottunk, s élveztük a friss virágillatú folyékony szappan illatát, békésen csutakolva kezeinket, az ajtó hirtelen belökődött. Az érkezőkben felisbertük Málálá, Klausmann és Nelson személyét - akiknek természetesen az előbb említett nevek, a mi képzeletvilágunk szüleményei, valódi nevük nem publikus! - . Osztálytársaink valószínüleg ugyanazt a műveletsorozatot kívánták elvégezni e helységben, mint mi, de mikor pillantásuk találkozott a mi kérdő tekintetünkkel, egyszerre megdermedtek, s felcsillant a szemük. Ajkuk szólásra nyílt, s elkezdték hadarni nekünk a legújabb hírt, s csak mondták és mondták. És amit mondtak, több volt a mi puszta találgatásunknál. Több volt, mint amit képzelhettünk egyáltalán Rosariánkról és Raymundónkról. De ez mind túl sok volt ahhoz, hogy igaz is legyen. Később ugyanis kiderült, hogy a Máláláék által elmondott eseményeket bizonyítéka, vagyis a sokat mondó fénykép hamis. Raymundo és a csúnya Wolfgang mesterkedése volt mindez...

 SaSa


Vissza a Rosaria és Raymundo menüpontba.