Ivana és Augusto ~megismerkedés

A koszos falnak dőltem és bámultam magam elé, amikor SaSa – hatalmas mosollyal az arcán – mutogatni kezdett nekem. Először nem értettem, hogy mit akar, de mikor végre sikerült pár szót kinyögnie, rögtön abba az irányba fordultam, amerre ujja mutatott. Nem hittem szememnek. Ivana és Augusto egymásba fonódva álltak a tálcák mellett. Nevetni kezdtünk, de ez nem tűnt fel nekik, felkapták az ebédjüket és egy üres asztalhoz siettek. Mi gondoltuk, megkísértjük a szerencsénket, hogy közelebb kerülhessünk hozzájuk és a mellettük álló fatákolmányra tettük tálcáinkat. Folyamatosan őket bámultok és fennhangon beszéltünk róluk. Egy idő után úgy tűnt, mintha sejtenének valamit, majd szúrós pillantást vetettek ránk. Később szerkesztőtársam megjegyezte, hogy rólunk beszéltek.  Ez igazán hízelgő volt, hiszen ők is észrevettek minket – végre! Miközben visszavittük az ebédünk maradványait, le sem tudtuk róluk venni a szemünket és máris találkozott a tekintetünk. Eszméletlen érzés volt, tudtak a létezésünkről, tudtak a rajongásunkról, nem lehet tovább leplezni. Nem szóltak hozzánk, mi sem hozzájuk, hiszen ez volt az a tiszta dolog, ami a kapcsolatot oly különlegessé tette.
Raven

Vissza az Ivana és Augusto menüpontba.