Ivana és Augusto ~első látásra

Egy borongós őszi délután szerkesztőtársammal baktattam felfelé a végtelenségbe nyúló lépcsőfokokon. Gyomrunk hangot adva ürességének, megkordult. Az úticélunk így hát egyértelművé vált; az ebédlő. Már a - fehérnek nem igazán nevezhető - folyosó végéből kivehető volt kékre mázolt ajtaja. Lépteink megszaporázva közeledtünk a sokféle illattenger felé, aminek gyenge hullámai gúnyos táncot jártak, maguk után vonva orrainkat. Szerkesztőtársam elém vágott, s magabiztosan belépett. Mögötte én is a küszöböt készültem hátam mögött hagyni, de egy hirtelen lökéstől megdermedtem. Szerkesztőtársam taszított félre, mivelhogy egy látvány megrémítette. Kíváncsian lestem be, mire mindent megértettem. Ott állt előttem a habtestű, magas tünemény, aki a jóval alacsonyabb barátjával - bár a neme eléggé megkérdőjelezhető - összefonódva nyálcserét végzett. A látvány belőlem nem váltott ki oly heves reakciót, mint szerkesztőtársamból, így hát megnyugtatására siettem. Meggyőztem, hogy semmi baja nem eshet, ha a környezetükbe merészkedik és én is ott leszek. Könyörgések árán beadta a derekát, s miközben én beléptem - ezzel bizonyítva, hogy nem veszélyes zónába készül - ő bedugta a fejét és bizonytalanul figyelte a pár szerelmének felszínre töréseit. Végül megkönnyebbült mosoly ült ki arcára, amit én is viszonoztam. A számára félelmetes látvány egyre komikusabbnak tűnt, s mikor a sorból kikerülve egy - már - megtépázott asztalhoz vezettem nem igazán tudtuk róluk elterelni figyelmünket. Az étel íztelennek, a témáink kimerítettnek tűntek, így hát nem is erőltettünk semmit. Tekintetünket arcukra függesztettük, mozdulataikat követve teljességgel átadtuk magunkat az igencsak furcsa pár jelenlétének. Mikor távozásra készültek még küldtük egy mosolyt a hátunknak, aztán folytattuk az evést. Az ízek világa feltárult előttünk, a szánk lazulni kezdett és témák sokaságát zúdítottuk úgy hirtelen egymásnak. Egyértelműen a párocska foglalt el kiemelkedő helyet a beszélgetés során. Azt hittük, hogy ez a nap is majd a múlté lesz, de a jövő ollója beletört az események keménységébe, s így nem tépázhatta emlékfoszlányokká.
Raven

Vissza az Ivana és Augusto menüpontba.