MENÜ

A Doboz - The Box

 

Egy szép augusztusi napon találtam rá erre a filmre egy magazinban. A leírás, miszerint egy igen érdekes és elgondolkodtató film elé nézünk, felkeltette a figyelmemet, s eltökéltem, hogy a közeljövőben sort kerítek a megtekintésére.
Az érdekes és elgondolkodtató film le lett töltve, én pedig vártam a megfelelő alkalmat, amikor igazán elmélyedhetnék ebben az érdekes és elgondolkodtató filmben. El is érkezett egy nagyszerű alkalom, mikor Raven eljött, hogy meglátogasson. Eltökéltük, hogy együtt fogjuk megnézni ezt az érdekes és elgondolkodtató filmet.
Leültünk. Megnéztük. Sokkhatás...

Kedves olvasóim!
Ezt a filmet nem ajánljuk senkinek, hacsak valaki nem kíván maradandó agykárosodást szenvedni a sok röhögéstől.

Tehát egy hűvös augusztusi estén Ravennel egy forrócsoki kíséretében leültünk, s elkezdtük nézni a filmet. Az elején még érdekelt is minket! Az első alkalom, mikor szembesülnünk kellett, hogy itt nem csupán egy egyszerű filmmel van dolgunk, az a bizonyos fiú megjelenése volt. Az a nézés, az arc, mely bizonyára sejtelmes, titokzatos hangulat keltése végett szerepel a történetben, igen erős hatást gyakorolt ránk. Először csak bámulunk a képernyőre, majd egymásra. Aztán feltör az a harsány röhögés, s a filmről már ekkor eldöntöttük, hogy nem valami profi alkotás.
Dehát egy ilyen perverz arc még nem riaszthat minket vissza, hogy megnézzük a filmet, ígyhát elfojtva időnként fel-feltörő kuncogásunkat, néztük tovább a számunkra egyre bonyolultabbá váló képsorokat. Egy idő után azonban újra meg kellett szólalnom, hogy feltegyem a kérdést: vajon van-e jelentősége a filmben, hogy az iskola igazgatójának vérzik az orra? Vajon előre viszi-e az erkölcsileg elgondolkodtató film cselekményét egy orrvérzés? A problémát elvetettük, mivel egyikünk sem talált megfelelő magyarázatot. Továbbnézve a filmet végre előkerül a doboz, s rajta egy gomb. Kiderül, hogy a gomb megnyomását követően két dolog történik: egy ismeretlen ember a világban elhagyja az élők sorát, valamint a gomb megnyomója 1.000.000 dollárral lesz gazdagabb. A gombot megnyomják, a pénzt megkapják, egy nő meghal a világban. ezután persze még nincs vége, hisz túl unalmas lenne a történet, nemde?
A folytatásban kiderül, hogy a gomb megnyomójára örök kárhozat vár, s ilyen-olyan hihetetlen dolgok veszik körül a családot. Egyre több vérző orrú ember tűnik fel a színen, köztük újra találkozunk a bájos mosolyú fiúcskával. Az egész film összebonyolódik, már lassan mi is alig bírjuk követni.
Végre kiderül,hogy azoknak az embereknek vérzik csak az orra, akik nem nyomták meg a gombot. Őket átviszik valami fényen aztán otthon találják magukat és blablabla...
A vége persze az lesz, hogy a férfi lelövi a feleségét, hogy a fiuk visszanyerje látását és hallását...

Arra már én sem emlékszem, hogy lyukadt ki az egész itt, de én szerintem ezt a filmet egyedül az érti, aki ilyen... öhm... érdekes fantáziával rendelkezik és megírta a filmet... Annak pedig külön gratulálni tudok, aki vállalkozott a megrendezésére, valamint a színészeknek is egy lenéző mosoly. Bizonyosan kellett nekik a pénz, ha még egy ilyen filmben is képesek szerepet vállalni.
Én ezennel ünnepélyesen ajánlom a filmet:

  • Rosariának, akinek remélhetőleg beválik a hajpödörgetéses módszer, megérti a filmet és hajlandó lesz majd nekünk elmagyarázni,
  • Málálának, Klausmannak, valamint Nelsonnak, akiknek biztosan szemet szúr majd, milyen "gááássz" a főszereplők ruhája,
  • És egy igazi filmkritikusnak, aki majd remélhetőleg kérésünkre betiltatja a filmet Magyarországon, hogy a súlyos agykárosultaknak ne nőjön tovább az aránya.

Nektek pedig, kedves olvasóim, mihamarabbi gyógyulást, ha a figyelmeztetéssel elkéstem és már sajnálatos módon megtekintettétek a Doboz című agymanipuláló, amerikai filmet!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sárimári 

Vissza a Filmekhez!

 

Asztali nézet